Menü megnyitása

A versenyre készülés közben megszerzett tudást nem vehetik el tőled

2014. április 23.

Április elején Athénban rendezték meg az Európai Természettudományos Diákolimpiát, ahonnan egy arany és egy ezüstéremmel tért haza a két magyar csapat.

A tizenkettedik alkalommal megrendezett, huszonöt ország százötven középiskolás diákja részvételével lezajlott Európai Természettudományos Diákolimpián (European Union Science Olympiad, EUSO) két, háromfős magyar csapat indult. Mindegyik nemzeti csapatban egy biológus, egy fizikus és egy kémikus kapott helyet. Idén mindkét biológus Szegedről került ki: Marton Ákos és Nikolényi Gergő a Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium 10.B osztályos tanulói. Ákos a verseny történetében először hibátlan, vagyis száz százalékos teljesítményt nyújtott, így csapattársaival (Baglyas Márton, Kasza Bence) aranyérmes lett. Gergő és két társa (Öreg Botond, Perez-Lopez Áron Ricardo) ezüstérmet vehetett át az athéni díjkiosztó ünnepségen. 
 
A Radnótiban nagy hagyományokkal rendelkező tehetséggondozás különleges lendületet kapott a Tehetséghidak Program 10. alprojektje keretében itt megvalósuló, heti rendszerességgel megtartott versenyfelkészítő biológia szakkörök megvalósulásával. Ákos és Gergő felkészülését Bán Sándor irányította, a csapatvezetésben Gál Viktória is részt vett. 
 

Baglyas Márton, Marton Ákos, Kasza Bence
 
A beszélgetés kedvéért jöttetek ki a most is zajló biológia versenyfelkészítő szakkörről. Mivel foglalkoztok éppen?
Marton Ákos: Jelenleg az International Genetically Engineered Machine (iGEM) elnevezésű, a szintetikus biológia iránt érdeklődőknek szóló nemzetközi versenyre készülünk, amit június végén Bostonban rendeznek meg. Csapatmunka keretében olyan génmódosított organizmust kell készítenünk, ami gyakorlati haszonnal is járhat. 
Nikolényi Gergő: Mi egy baktériumot tervezünk, amely olyan enzimeket termel, amik kitinből készítenek olyan anyagot, ami a Crohn-betegség gyógyításában lehet hatékony.
 
Miben más az iGEM az EUSO-hoz képest?
MÁ: Az amerikai versenynél egy egész projektet kell végigvinni a tervezéstől a kivitelezésig, a laborban is nekünk kell majd dolgozni. Az iGEM-re nyílt felhívást hirdetnek meg: bárki jelentkezhet rá, a lényeg, hogy új ötletet kell benyújtani.
NG: Az EUSO teljesen más jellegű verseny, hiszen ott a versenyen kézhez kapott szempontok szerint méréseket kell végrehajtani, majd ehhez kapcsolódó számításokat elvégezni és kísérleteket bemutatni a nemzetközi zsűri előtt. 
 
Az Európai Természettudományos Diákolimpián mi dönt arról, hogy ki a legjobb?
NG: Az EUSO kevésbé foglalkozik a tananyag elméleti részével, így nagy szükség van talpraesettségre a győzelemhez. Mind a felkészülés, mind a verseny nagy koncentrációt igényel a versenyzők részéről.
MÁ: Így van, hiszen ahhoz, hogy megfelelő módon tudjuk bemutatni a kísérleteket, rengeteget kell azokat gyakorolni. Csak így tudjuk a leírt sillabusz alapján hibátlanul elvégezni a feladatokat, különben kifutunk az időből.
 
Csapatversenyről beszélünk, ahol a fizikus, kémikus és biológus tag párhuzamosan dolgozik a saját tárgyából kapott feladaton. Vannak átfedések, átjárások az egyes tudományterületek képviselői között?
NG: Ez attól is függ, kinek mennyi feladata van: idén például az első részben a biológusoknak sokat kellett számolni, így a kémikus be tudott segíteni, amikor a saját feladatával már készen volt. 
MÁ: A feladatmegoldáskor együtt van a három csapattag, és bár külön-külön dolgozunk, de a szabályzat ad rá lehetőséget, hogy segítsünk egymásnak. A magyar csapatok tagjai – és ezt a legtöbb ország esetében is így láttuk – önállóan dolgoznak: ez így sokkal hatékonyabb, mint ha mindenki szétszórná a figyelmét azzal, hogy a többiek feladatára is figyel.
 
Nikolényi Gergő és Perez-Lopez Áron Ricardo átveszi a díjat
 
Kikből lehet csapattag? 
NG: Egy komoly válogató során döntik el, ki kerülhet be a nemzeti csapatokba. Mindhárom területnek külön válogatója van, idén mindkét biológus a szegedi Radnótiból jött, míg a fizikusok és a kémikusok Budapestről érkeztek. 
 
Találkoztatok a verseny előtt a többi taggal?
MÁ: Mivel a kémia és a biológia válogató egyszerre zajlott Szegeden, a kémikusokat már ismertük, a budapesti fizikusokkal pedig a versenyt megelőző szegedi csapatépítésen találkoztunk először. 
 
Hogyan zajlott az athéni verseny? 
NG: Az egyhetes ottlétünk alatt két napon keresztül két négyórás gyakorlatból állt maga a verseny. Egy egyetemi laborba vittek minket, ahol csapatonként kaptunk egy-egy asztalt, itt nyugodtan dolgozhattunk a következő órákban.
 
Mik voltak a konkrét feladatok Athénban?
NG: Kellett építenünk egy, a növények párologtatását mérő műszert, egy ún. potométert. Itt egy üvegcsövet egy műanyag cső segítségével kellett összekapcsolni egy ággal, amibe vizet juttattunk és így kellett megmérni, mennyit párologtat a növény. A feljegyzett adatokkal további méréseket végeztünk el, de csatlakozott egy elméleti rész is a teszthez.
MÁ: A másik feladat a moszattelepek fényelnyelő képességével foglalkozott. Az, hogy mennyi fényt nyelnek el a moszatok, attól függ, mekkora az egyedszámuk. Az EUSO-n minden feladat mellé „jár” egy történet, ami itt arról szólt, hogy biodízelt szeretnének előállítani moszatokkal. Három helyszínről rendelkeztek mintával, azt kellett meghatározni, melyikkel lehet a legtöbb biodízelt előállítani. A feladatnak tehát mindig van egy nagyon praktikus oldala is. 
 
Mikor és miért kezdtetek el a biológiával foglalkozni?
NG: Én Kistelekre jártam általános iskolába, ahol a nyolcadik osztály év elején eldöntöttem, hogy a Radnótiba jelentkezem. Érdekeltek az élőlényekben zajló, körülöttem történő folyamatok és zavart, hogy nem tudtam, mi miért működik úgy, ahogy. 
MÁ: Én Szegeden jártam általános iskolába, és amikor a Radnótiba jelentkeztem, orvos szerettem volna lenni. Ezt az álmomat se vetettem még el, de most már a kutatói pálya is komolyan érdekel; igaz, a kettő nem zárja ki egymást. 
 
Mindketten a 10.B osztály tagjai vagytok. Mit kell tudni az osztályotokról? 
NG: Az osztály két részből áll: az egyik fele biológiát, a másik biokémiát tanul emelt óraszámban. Mi a biológia részen tanulunk.
MÁ: Fontos, hogy a Radnóti különösen jól felszerelt laboratóriummal rendelkezik, ami a versenyen is egyértelmű előnyt jelentett a többiekkel szemben, hiszen voltak olyan középiskolások, akik nem tudtak a labormunkára otthon felkészülni, illetve olyanok, akik nem speciális oktatásban vesznek részt, mint mi.
 
Mitől speciális ez az oktatás?
NG: Nem hiszem, hogy más iskolákban ennyi időt fordítanának a gyakorlati feladatokra, hiszen általában sok időt töltenek az elmélettel. Nekünk az iskola felszereltsége miatt már korán természetessé válik az, hogy laboratóriumi körülmények között végzünk kísérleteket. És persze Bán Sándor tanár úr energiája és munkája is kell ahhoz, hogy ilyen eredményeket érjünk el. 
 
Milyen rendszer szerint működik a versenyfelkészítő szakkör?
MÁ: Négy biológia óránk van a héten, ehhez két szakkör csatlakozik, kedden és csütörtökön, általában másfél-két órás időtartamban. 
 
Miért versenyeztek?
NG: Mert együtt jár azzal a különleges élménnyel, hogy részt vettél valamiben, aminek eredménye lett. Igaz az is, hogy sok új emberrel találkozol, új kultúrákat ismersz meg, de nekem fontosabb, hogy a felkészülés során megszerzett ismereteket senki nem veheti már el tőled. 
MÁ: Igen, a felkészülés alatt rengeteget tanulunk és a versenyen is sok tapasztalattal gazdagodunk. És hát nyerni is nagyon jó érzés. Az EUSO résztvevői közül pedig nemigen lehet kudarcélménye senkinek, hiszen a saját országából a hat legjobb között szerepelhet. 
 
Mik a hosszú távú terveitek?
MÁ: Külföldön, Németországban vagy Angliában szeretnék továbbtanulni, elsősorban az orvosi egyetemek irányában tájékozódom. 
 
NG: Engem inkább Anglia vagy Amerika vonz. Olyan egyetemeket keresek, amelyek a kutatói pálya, ezen belül is a molekuláris biológia felé terelnek.
 
Baglyas Márton a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Kasza Bence a Budai Cisztreci Szent Imre Gimnázium, Öreg Botond a Budapesti Fazekas Mihály Általános Iskola és Gimnázium és Perez-Lopez Áron az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium tanulója.